“Majd lesz valahogy…”
“Biztos jó lesz ez a kis kikapcsolódás…”

Persze van, ami csak úgy “lesz”. Például kedd után a szerda. 🙂
Ám sokszor olyan dolgokat is a “lesz” kategóriába kerülnek, amire egyébként van (lenne, lehetne) valós ráhatásunk. Sőt, olykor megtörtént dolgok esetében is elfeledkezünk arról, hogy azok nem pusztán “lettek”, hanem egészen pontosan tudható, kihez-mihez köthetők.

Ha tetten érjük magunkat, hogy egyes helyzetekben, vagy egy adott dologgal kapcsolatban nagyon sokszor fogalmazunk így általánosítva, a történések elszenvedőjeként aposztrofálva magunkat, érdemes picit foglalkozni ezzel.

Például itt a szombat reggel, egy régebb óta tervezett program, mi pedig reggel a “jó lesz az, menjünk!” fordulattal igyekszünk lelkesíteni (?) magunkat. Oké, de mitől lesz jó? Azt várjuk, hogy pusztán mert elmegyünk, majd a dolgok maguktól úgy történnek, ahogy mi azt elképzeltük, várjuk, szeretnénk? Vagy ezzel a “jó lesz” kijelentéssel csak saját magunknak kívánunk megerősítést adni arra, hogy jó döntést hoztunk azzal, hogy elmegyünk. Vagy egyszerűen áttoljuk a felelősséget bárki másra (az univerzumra?), aki majd gondoskodik arról, hogy jól érezzük magunkat?

Gyakran alábecsüljük a lehetőségét és a fontosságát is annak, mire és mennyi ráhatásunk van. Kényelmes alávetve engedjük magunkat bele dolgokba, ahelyett hogy tudatosan lennénk jelen – persze utólag pont azt hiányoljuk, arra panaszkodunk, azért neheztelünk, amiért tehettünk volna.

Gondold végig:

• mi ebben a te szereped, lehetőségeid, felelősséged (egyáltalán, benne vagy-e az adott történetben)?
• milyen körülményektől függ a végeredmény (ahogy az valamilyen lesz / nem lesz)?
• minden, a várható történésekkel kapcsolatos feltételezésed valós és reális?

Teljesen más, ha egy történésnek pusztán csak az “elszenvedője” vagy, vagy amikor megkeresed és meg is találod benne magad. Nem lehet és nem is kell mindent kontrollálni, sőt, sokszor pont a kényelmes beleengedés a legjobb döntés. Mindkét esetben a kulcsszó a tudatosság.

Mire utal ha sok a “lesz”?

• nincs (vagy csak azt érzed hogy nincs, nem lehet) ráhatásod a történésekre;
• nem érdekel a végeredmény (vagy maga az egész történés) – miért?
• hárítod a saját felelősségedet – félsz esetleg valamitől?
• nincs elég önbizalmad hogy elhidd, van ráhatásod;

Minél kevesebb a “lesz”, annál inkább kilépünk az automatikus robotpilóta üzemmódból és tudatosan részt veszünk a saját történetünk alakításában, felelősséget vállalunk saját magunkért és a hozzánk kapcsolódó emberekért. Ez pedig egyenes út ahhoz, hogy többször érezzünk elégedettséget, ami nagy mértékben hozzájárul az önbecsülésünkhöz.