Nyár, Balaton-part, igazi kánikulai meleg. Ott állsz a vízbe vezető lépcső mellett és próbálod kitalálni, milyen hideg lehet a víz. Nézed a többieket is, mennyire gyorsan mennek be: ki így, ki úgy, ebből nem tudsz következtetni. Hív a víz, jó nézni azt a sok vidám embert, akik már bent vannak. Akik már túlestek a nehezén: az első lépésen. Aztán végül nekiindulsz: egyik lábaddal lelépsz egy lépcsőfokot, hogy bokáig ellepje a víz. Hideg. Egyértelműen hideg.

Visszafordulsz, hív a napos, meleg part, a leterített törölköző, a fagyi és minden, ami eddig ott kinn volt. Ami eddig jó volt. Minek is akarnál bemenni? Kell ez? Elkezded győzködni magad, mennyi mindent tudnál csinálni kint a parton is. Aztán meghallasz megint egy hatalmas önfeledt nevetést a vízből, ami odavonzza a tekinteted. Jó nekik ott. Neked is lehetne. Aztán lenézel a lábad elé és akkor jössz rá: már nem is érzed hidegnek, amióta egyik lábaddal bokáig benne állsz. Hm. Hát, jó, akkor indulás. Egy lépés, még egy, még egy … és bent vagy. Derékig. Jó hideg. Ez így elég is lesz, gondolod, lemerülni, azt aztán biztos nem fogsz. Amit lehet így, egy kis labdázás belefér, ebben a sekély részben is van mit csinálni. De aztán valahogy, talán a labda, talán valaki mögötted, vagy csak úgy, de zsupsz … nyakig. Megtörtént. Hát jó, ha így, akkor most már mehet minden bele. Ugrálás, fejesek, egy kis búvárúszás, egy kis víz alatti harc … de szép is az élet. Mennyi élmény. Milyen jó most Neked. Milyen jó, hogy nem fordultál vissza a lépcsőnél.

És rájössz, hogy elképzelni nem ugyanaz, mint benne lenni. Teljesen. Belemerülni. Akkor ismered meg igazán milyen – és akkor jössz rá, hogy ez valójában jó is lehet neked. Persze, amíg akarod. A döntés nálad van, ha úgy tetszik, kimész, megtörölközöl és kifekszel a napra. Az is jó. És ez is. Minden lehet jó, ha teljesen át tudod adni magad neki. Úgy lehet igazán jó, ha teljesen benne vagy.

Nehéz néha megtenni az első lépést. Nehéz néha teljesen beleengedni magad valamibe – megadni a bizalmat magadnak, a dolognak, másoknak is, hogy jó lesz majd. De honnan tudod meg, ha meg sem próbálod? Hová vezet, ha mindig csak az első lépésig jutsz el? És mennyi mindent adhat, ha hagyod magad alámerülni, megtanulod igazán megélni a dolgokat?

Ha valóban éled az életed és nem csak létezel.